Szívből Jövő Történetek

## 2. rész – A férfi, aki mindent tudott Aznap éjjel alig tudtam elaludni. Anyám utolsó mondatai újra és újra visszhangoztak a fejemben. „Ha te nem adod oda, majd megpróbálják közvetlenül a leendő férjedtől megszerezni.” Nem tudtam, honnan tudhatta ezt a különös, halvány üzenet, de valamiért egyre inkább úgy éreztem, hogy igaza van. Másnap reggel korán keltem. A telefonomon már hét nem fogadott hívás várt anyámtól, három Petrától és egy ismeretlen számról. Az ismeretlen számról érkezett üzenet azonban teljesen megdöbbentett. „Emma, ne írjon alá semmit, amíg nem beszélt velem. Tudom, mit tervez az anyja.” A név, amely az üzenet alatt szerepelt, ismeretlen volt: Varga Ádám. Vissza akartam hívni, de abban a pillanatban megszólalt a telefonom. Bálint volt az. – Jó reggelt, Emma! Ma délelőtt tízkor várlak az ügyvédemnél. Minden készen áll. – Bálint, beszélhetnénk előtte valamiről? – Természetesen. Mi történt? Elmeséltem neki az ismeretlen üzenetet. Néhány másodpercig csendb...

– A házasság után havonta ötmillió forintot utalok magának. Ha később kevésnek érzi, beszélhetünk róla. Cserébe egyikünk sem avatkozik a másik magánéletébe. Két másodpercig néztem a kártyát. Aztán a látómezőm közepén hirtelen megjelent egy halvány, áttetsző mondat. „Kislány, fuss! Ez a férfi meleg. Ha hozzá mész, szerelemre ne számíts!” Majdnem felnevettem. Fussak? Hová? Évi hatvanmillió forint elől? Huszonkét éves voltam, friss diplomával, több mint száz elküldött álláspályázattal és pontosan nulla visszahívással. Otthon pedig egy olyan anyám várt, aki évek óta mindenben a nevelt lányát, Petrát helyezte elém. És most itt ült előttem Kondor Bálint, aki pénzt akart adni azért, hogy papíron a felesége legyek, miközben a magánéletünk külön marad. Nem kellett főznöm rá. Nem kellett gyereket szülnöm neki. Nem kellett azon idegeskednem, hogy szeret-e. Ez nem csapda volt. Ez egy állásajánlat volt kiváló juttatási csomaggal. Anyám régi ismerőse, Ilonka néni, aki ezt a vakrandit szervezte, m...

## 1. A boldogság első pillanata Miután tíz éven át öt terhességet veszítettünk el, végre megszületett a kislányunk, Lili. Amikor először a mellkasomra fektették, sírtam és nevettem egyszerre. Bence mellettem állt, fogta a kezemet, és úgy zokogott, ahogy még soha nem láttam. – Tényleg itt van – suttogtam. – Végre hazavihetjük. – Igen, Júlia. Most már minden rendben lesz – mondta, és megcsókolta a homlokomat. Azt hittem, életünk legboldogabb napját éljük át. Egészen addig, amíg Bence meg nem látta a kislányunk jobb vállán lévő apró, félhold alakú barna anyajegyet. Az arca egy pillanat alatt elsápadt. – Nórának is pontosan ilyen volt – suttogta. ## 2. Egy név, amelyet soha nem hallottam Megkérdeztem, ki az a Nóra. Bence hosszú hallgatás után elmondta, hogy tizenkilenc évvel korábban volt egy barátnője, Réka, akitől lánya született. A kislányt Nórának nevezték el. Bence akkor még csak tizenkilenc éves volt. Azt mondta, az édesanyja, Magdolna közölte vele, hogy a baba a szü...